A szarvasmarhák gyomrában élő baktériumok képesek a műanyagok lebontására is – ezt állapította meg egy most publikált kutatás.
Az 1950-es évek óta több mint 8 milliárd tonna műanyagot állítottak elő a világon, főleg csomagolást, egyszer használatos dobozokat, eszközöket és palackokat. Ennek eredményeként a műanyagszennyezés mindenütt jelen van, az emberek akaratlanul is fogyasztják és belélegzik a mikroműanyag-részecskéket. Az előző években a tudósok azon dolgoztak, hogy felhasználják a baktériumok azon képességét, hogy lebontják a hosszú életű anyagot.
Egyes mikrobák képesek lebontani a természetes poliésztert, amely példaként a paradicsom vagy az alma héjában felfedezhető. Mivel a tehenek tápláléka magába foglalja ezeket a természetes poliésztereket, a tudósok sejtették, hogy gyomrukban nagy mennyiségben élnek olyan mikrobák, amelyek képesek lebontani minden növényi anyagot.
Az elmélet tesztelésére Doris Ribitsch, a bécsi Természeti Erőforrások és Élettudományok Egyetemének szakembere és kollégái egy ausztriai vágóhídról szereztek be a szarvasmarhák bendőjében termelődő folyadékot – számolt be róla a The Guardian brit napilap.
A folyadékot három eltérő poliészterrel próbálták ki: szintetikus polimerrel, amit jellemzően textíliákban és csomagolóanyagokban használnak, biológiailag lebomló műanyaggal, amit komposztálható műanyagzacskókhoz használnak és egy megújuló erőforrásokból előállított bioalapú anyaggal. Minden egyes műanyagot film- és porformában is tesztelték.
Az eredmények alapján a szarvasmarha gyomrában élő mikroorganizmusok mindhárom műanyagot képesek lebontani a laboratóriumi állapotok közt. A műanyagporok gyorsabban bomlottak le, mint a műanyagfólia.
Úgy tűnik, a bendőfolyadékban nemcsak egyféle enzim van jelen, hanem eltérő enzimek működnek közösen a lebontáson – írták a szerzők a Frontiers in Bioengineering and Biotechnology című folyóiratban publikált tanulmányukban.
A következő lépésként a bendőben található több ezer mikroba közül azonosítani kell a műanyag lebontásában kulcsfontosságúakat, ezt követően az általuk termelt enzimeket. Ha az enzimeket azonosították, akkor azokat elő lehet állítani és újrahasznosító üzemekben lehet alkalmazni.
A műanyaghulladékot egyelőre többnyire elégetik. Kisebb mértékben újrahasznosítják. További lehetőség a kémiai újrahasznosítás, de ez nem környezetbarát folyamat.
A The Guardian cikke arra is figyelmeztetett, hogy más tudósok már előrébb járnak a műanyagot lebontó enzimek előállításában. Szeptemberben két külön enzim összekapcsolásával egy szuperenzimet fejlesztettek ki. A két enzimet 2016-ban egy japán hulladéktelepen felfedezett műanyagevő bogárban bukkantak rá.
A tudósok 2018-ban mutatták be az első enzim mesterséges változatát, amely pár nap alatt elkezdte lebontani a műanyagot. A szuperenzim ellenben hatszor gyorsabban dolgozik.
Április elején a francia Carbios társaság ismertetett egy olyan enzimet, amely 10 óra alatt lebontja a műanyagpalackok 90 százalékát.
mti
