A New Horizonstól kapott jelek megerősítik, hogy a NASA űrszondája átrepült a Naprendszer eddig vizsgált legtávolabbi égitestje, a 2014 MU69 jelű, nem hivatalosan Ultima Thule nevű aszteroida felett– jelentette az amerikai űrhajózási hivatal.
A NASA kutatóinak véleménye alapján a New Horizons „egészséges” állapotban van órákkal az után, hogy 4729 napig tartó útja után átrepült a Kuiper-övben látható jeges bolygókezdemény fölött, amely 6,5 milliárd kilométerre van a Földtől.
A jeleket a NASA űrkommunikációs hálózatának Madridban található antennái fogták. Az első rádióüzenetek az űrszonda állapotáról is küldtek adatokat.
Alan Stern, a akadémiai misszió igazgatója kijelentette, hogy az űrszonda minden műszere precízen üzemel, és megérkeztek az első felvételek is az Ultima Thuléről, amelyeket még az átrepülés előtt csinált a New Horizons.
Ezek megerősítették, hogy az aszteroida egy „mogyoró formához hasonló”, nyújtott alakú, felső része keskenyebb, mint az alsó. A tudósok azt sem zárják ki, hogy esetleg két egymás melletti égitestről van szó. Az átrepüléskor készült első felvételek fogják megerősíteni, hogy egy vagy két keringő égitestről van szó. Stern hangoztatta még, hogy az adatok a fény sebességével érkeznek a Földre.
A New Horizons 3540 kilométerre közelítette meg a középkori irodalomban szereplő „távoli szigetről” elnevezett aszteroidát. Számítások alapján az űrszonda sebessége az Ultima Thuléhoz viszonyítva másodpercenként csaknem 11 kilométer volt.
A tudósok nem ismerik az égitest korrekt méretét, becsléseik alapján százszor kisebb, mint a Plútó törpebolygó, melynek az átmérője csaknem 2400 kilométer. Az aszteroida körül fagypont alatti a hőmérséklet, ezáltal a tudósok feltételezik, hogy megőrizte eredeti állapotát.
Alan Stern ezelőtt kifejtette, hogy a Naprendszer e Naptól távoli térségének kutatása azért olyan meghatározó a tudósok részére, mert itt megmaradtak a 4,5 milliárd évvel ezelőtti állapotok.
A szonda az Ultima Thule felett elhaladva 900 felvételt gyárt, amelyek révén várhatóan első alkalommal sikerül ezután megismerni a kisbolygó formáját és összetételét.
A 2006-ban indított New Horizons szédületes felvételeket továbbított a Plútóról 2015-ben, amelyek közül több ezelőtt soha nem látott, szív alakú képződményt ábrázolt.
Az Ultima Thulét 2014-ben a Hubble teleszkóp találta meg. A tudósok három évvel később jöttek rá, hogy nem gömbölyű, hanem feltehetően hosszúkás, sőt az is lehet, hogy két eltérő alkotmány.
Alan Stern még az aszteroida megközelítése előtt reményét fejezte ki, hogy nem ez lesz a New Horizons utolsó küldetése, újabb objektumokat is felfedezhet a Kuiper-övben és 2020-ra még távolabbra jut el.
A találkozás alkalmából az Ultima Thule külön himnuszt is kapott, amit a Queen együttes asztrofizikai doktorátussal is ellátott gitárosa, Brian May komponált.
mti
