Több tízezer évvel ezelőtt ismerhették már azokat a kőkorszaki szerszámkészítési technikákat, amelyeket ezelőtt az olduvai és acheuleani emberek eddig megismert kultúrájától eredeztettek – állapította meg a Kenti Egyetem antropológiai tanszékén készült új kutatás.
A régészek pillanatnyilag az olduvai és az acheuleani kőmegmunkálási modern műszaki megoldást tartják a legősibbnek, ezeket több tanulmányban dokumentálták és vizsgálták.
A Kenti Egyetem tudósai viszont kutatásaik alapján olyan megállapításokra jutottak, amelyek felborítják ezt a kronológiát. Tanulmányukban kiszélesítik azt az időkeretet is, amelyen belül az emberi technológiai képességek fejlődése zajlott, azonfelül az ezzel kapcsolatos étrendi és viselkedésbeli változások történtek – ismertette a kutatást a heritagedaily.com régészeti portál.
A kutatócsoportban, melyet a Kenti Egyetemről Alastair Key és David Roberts vezetett, és amelyhez a Cseh Akadémiai Akadémia Biológiai Központjából Ivan Jaric is csatlakozott, statisztikai modellekkel vizsgálták a kőkorszaki technológiákat.
A modellek alapján az olduvai kőszerszámok 2,617-2,644 millió évvel ezelőtt készültek, 36-63 ezer évvel ezelőtt, mint a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján gondolták. Az acheuleani kőszerszámok keletkezését ugyanakkor a modellek alapján 55 ezer évvel kell visszatolni: 1,815-1,823 millió évvel ezelőttre.
Az őskőkorszaki eszközkészítés lehetővé tette az olduvai és az acheuleani kultúrákban élő emberek részére, hogy új táplálékokhoz jussanak hozzá, könnyebbé vált a fából készült szerkezetek elkészítése, valamint az állati tetemek feldolgozása.
A paleolitikum régészetével foglakozó Key, a tanulmány vezető szerzője hangoztatta, hogy kutatásaik lehetővé tették a legpontosabb becslést azzal kapcsolatban, hogy az emberek mikor kezdtek el kőszerszámokat készíteni. Kiemelte, hogy ez az eredmény jó néhány szempontból jelentős, neki személy alapján mindazonáltal azért izgalmas, mert rávilágít, hogy még nagy volumenű lelet várhat felfedezésre.
Roberts, a tanulmány társszerzője közölte még, hogy az általuk használt megfelelő lineáris becslés (OLE) modellezési modern műszaki megoldást eredendően azért a kihalások kormeghatározására hozta létre egy kollégájával.
Közölte: megbízható módszernek bizonyult a fajok kihalásának kormeghatározására, és reméli, hogy a technikát szélesebb körben alkalmazzák ezt követően a régészetben.
Bár azt ezelőtt is feltételezték, hogy lehetnek olyan régészeti helyszínek, ahol ősibb kőszerszámok várnak arra, hogy felfedezzék őket, ez a tanulmány nyújtotta az első olyan becslést, amely számszerűsítette, hogy ezeken a régészeti helyszíneken mennyire ősi leletek lehetnek.
mti
