Élete alatt annyit gyalogolt, hogy kétszer is körbesétálhatta volna a Földet Kik, a több mint 17 ezer éve elpusztult gyapjas mamut – állapították meg kanadai tudósok. A kövületeken végzett vizsgálatok alátámasztják azt az elméletet, amely alapján a klímaváltozás vagy az emberi tevékenység hozzájárult a faj kihalásához csaknem 12 ezer évvel ezelőtt.
Clément Bataille, az Ottawai Egyetem tudósa és munkatársai alapján vizsgálatuk kiemelte a klímaváltozásnak az egyes fajokra kifejtett hatását. A Science című akadémiai lapban megjelent tanulmányuk alapján Bataille és kollégái egy 28 éves korában, csaknem 17 100 éve, az alaszkai Brooks-hegyvonulattól északi irányba elpusztult gyapjas mamut maradványait vizsgálták. Az állat élete alatt csaknem 70 ezer kilométert gyalogolhatott. Nem messze található Kikiakrorak-folyó tiszteletére kapta a Kik nevet.
Ez volt az első olyan vizsgálat, amely nagy részletességgel követte végig egy rég elpusztult állat vándorlását.
A maradványok DNS-elemzése alapján kiderült, hogy a mamut hím volt. Ezt követően két, egyenként 1,7 méteres agyarának egyikét kezdték vizsgálni.
Az agyarak a mamut élete alatt állandóan növekedtek. Naponta bővültek a rétegei, és olyan kémiai jeleket magába foglal, amelyek alapján megállapítható, hol élt az állat, mikor is az adott réteg kialakult. A tudósok a stroncium izotópjainak arányát vizsgálták, amely tükrözi a mamutok táplálékát.
Alaszkában hangsúlyos mértékben váltakozó a stronciumizotóp aránya a növényekben és a talajban az eltérő kőzettípusok változatossága folytán. A földkéreg ősi maradványaitól egészen a valamennyire fiatal vulkáni eredetű üledékig meglehetősen sokféle kőzet látható a szféraban.
A tudósok összehasonlították az agyar rétegeiben mért stronciumizotóp arányát az ezelőtt mesterséges intelligencia hozzájárulásával állított elő és rágcsálófogakból származó adatok alapján a régióról csinált térképpel. Ennek révén tudták modellezni Kik lehetséges útvonalát.
Az agyarban található oxigénizotópok arányát is vizsgáltak, ezzel olyan tényezőkre is fényt lehet deríteni, mint a környező levegő hőmérséklete a réteg formálódásakor.
Az eredmények alapján fiatal korában Kik a Yukon-folyó medencéjének alsó részén barangolt, ezt követően az általa megtett távolság 2-16 éves kora közt tekintélyesen megnőtt. A kutatócsoport alapján ekkor vélhetően egy csorda tagjaként vándorolt. Ezt követően hangsúlyosan megváltozott a mozgása.
„Az az elméletünk, hogy ekkor kirúgták a matriarchális csordából, ami ebben a korban többnyire megtörténik a hím elefántokkal is” – mondta Bataille.
Kik ekkori hosszú vándorlása Alaszka belső területei és a Brooks-hegység északi lankái közt vélhetően a táplálékforrás évszakos változásait követte. Élete utolsó 18 hónapjában egy kisebb tájon élt a Brooks-hegység északi részén.
„Megsebesülhetett egy harcban vagy vándorlásai alatt, vagy akár biztos, hogy meg betegedhetett” – vélte Bataille.
Az agyarban található nitrogén- és szénizotópok arányának elemzése alapján feltételezhető, hogy Kik éhen halt. Újabb vizsgálatok alapján ez a tél végén vagy tavasszal következett be.
A tudósok úgy vélik, a klímaváltozás és az emberi tevékenység együttesen járulhatott hozzá a mamutok kihalásához. A melegedő klíma okán zsugorodhatott vagy részekre töredezhetett a mamutok élőhelye: az általuk kevésbé kedvelt erdős és tőzeges régiók nagyobb területet hódítottak meg. Az állatok így sokkal védtelenebbé váltak a vadászó emberrel szemben.
mti
