Gyűrűt fedeztek fel a Neptunuszon túli Haumea törpebolygó körül magyar tudósok segédkezésével. Az internacionális kutatócsoport a Nature akadémiai lapban számolt be eredményeiről.
A Neptunuszon túli, távoli égitesteket az okkultáció, a csillagfény kitakarásának hossza alapján tudják a szakértők részletesebben megismerni, ehhez ellenben tiszta égboltra is szükség van.
Ilyen alkalom jött el január 21-én, mikor is a Haumea nevű törpebolygó árnyéka végigsöpört Európán, Magyarországgal a középpontjában. Az okkultáció megfigyelésére nagyszámú csillagvizsgáló készült 6 országból, köztük a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetének Piszkéstetői Obszervatóriuma is.
Aznap éjjel összesen 11 távcsővel sikerült megfigyelni, amint a Haumea elfedi az URAT1 533-182543 jelű halvány csillagot. A piszkéstetői 1 méteres távcső és a rajta felfedezhető sajátos műszerek meglehetősen rövid, maximum 2-3 másodpercig tartó halványodásokat mutattak a Haumea előtt és után.
Mivel a fedések szimmetrikusan történtek a törpebolygó előtt és után, újabb holdak helyett egy vékony gyűrű adott magyarázatot a jelenségre. A többi mérés alaposabb vizsgálata felfedett újabb mérési pontokat, ahol a csillag halványabbnak tűnt, mint máskor. Minden mérést egymáshoz illesztve mindazonáltal kirajzolódott egy gyűrű alakja, amelyiknek a sugara kétszerese a Haumeáénak. A piszkéstetői mérések alapján a gyűrű szélessége mindössze 70 kilométer.
A Naprendszer külső régióiban négy nagyméretű bolygó – a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz és a Neptunusz – körül találtak már gyűrűszerű képződményeket. A Haumea ugyanakkor ezzel már a harmadik kisméretű égitest lett a Naprendszerben, amely gyűrűvel büszkélkedhet, és létével megerősítette, hogy ez a jelenség nem szűkül csak a terjedelmes gázbolygókra.
Az első két felfedezés két kivételes égitest, a Chariklo és a Chiron nevű kentaurok körül történt: ezek az apró, 200 kilométer körüli átmérővel ellátott kisbolygók a külső Naprendszerből sodródtak be a Szaturnusz és Uránusz közti térségbe.
A Haumea ellenben egy nagyságrenddel nagyobb náluk, holdjai is vannak, és teljesen máshol, a Neptunuszon túl kering. A felfedezés azt vetíti előre, hogy a gyűrűk simán létrejöhetnek a kis égitestek, kisbolygók és törpebolygók körül, mint azt eddig gondolták – vélik a Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet szakértői.
„Alig három éve még mindenki meg volt győződve róla, hogy gyűrűk csak óriásbolygók körül vannak” – Kiss Csaba, a Nature-ben megjelent cikk egyik szerzője. „A Haumeáról tudjuk, hogy túlélt egy jókora ütközést évmilliárdokkal ezelőtt: ez az egyetlen ismert égitest a Neptunuszon túl, aminek saját kisbolygócsaládja van. Ha a becsapódások képesek gyűrűt is létrehozni, akkor azok gyakorisága a többi kis égitest körül új információkkal szolgálhat arról, hogyan fejlődött a Naprendszer külső vidéke.”
„2014-ben felfedeztük, hogy a kentaurok régiójában egy jelentősen kicsi égitestnek gyűrűje van és ez akkortájt felettébb furcsa dolognak tűnt. Nem számítottunk arra, hogy gyűrűt találunk a Haumea körül, de viszont nem voltunk túlzottan meglepve” – fejtette ki José Ortiz, az Andalúz Asztrofizikai Intézet kutatócsapatának munkatársa a Nature-ben megjelent tanulmányban.
A Haumeát az internacionális Csillagász Egyesület 2008-ban találta meg, ez lett az öt törpebolygó egyike a Pluto, a Ceres, az Eris és a Makemake mellett. Ezek a Neptunusz mögött fedezhetők fel, voltaképpen a Naptól 50-szer nagyobb távolságra, mint a Föld.
mti
