A legfrissebb kutatások kimutatták, hogy a krokodilok és rokonaik igen intelligens élőlények, és kifinomult viselkedésre – úgymint fejlett szülői gondoskodásra, komplex kommunikációra és vadászathoz kiváló eszközhasználatra – képesek.
Az Ethology Ecology and Evolution folyóiratban megjelent új kutatás feltárja, mennyire kifinomultak ezek a vadászati technikák. Vlagyimir Dinyec és kutatócsapata a közösségi oldalak révén derítette ki, hogy a hüllők csapatban vadásznak.
A krokodilok és rokonaik – úgymint aligátorok és kajmánok – ragadozói viselkedésének vizsgálata természetes közegükben notóriusan nehéz, mivel lesből támadnak, lassú az anyagcseréjük, és ritkábban táplálkoznak, mint a melegvérű állatok. Ezenfelül nagyrészt éjszaka aktívak, gyakran a félreeső trópusi folyamok és mocsarak zavaros vizében vadásznak, magatartásuk véletlenszerű megfigyelései pedig általában nem szakemberekhez fűződnek, ezért publikálatlanok maradnak vagy ismeretlen lapokban jelennek meg.
Eme nehézségek leküzdésére Dinyec a Facebookot és más közösségimédia-oldalakat használt, hogy hozzájuthasson az amatőr természetbúvárok, krokodilkutatók és a hüllőkkel foglalkozó emberek megfigyeléseit. Ezenkívül átnézte a kutatói naplókat, és maga is több mint 3000 órányi megfigyelést végzett.
Ez a hatalmas munka is csak maroknyi megfigyelést eredményezett, némelyik a 19. századra vezethető vissza. Ennek ellenére talált egy közös nevezőt: a koordinációt és az együttműködést a zsákmányra leső krokodilok között.
„Annak ellenére, hogy eltérő országokban, egymástól függetlenül rögzítették az észleléseket, lenyűgöző hasonlóságokat találtunk, ami azt sugallja, hogy a megfigyelt jelenségek valósak, nem pedig mendemondák vagy félremagyarázások” – teszi hozzá.
A krokodiloknál és aligátoroknál igen szervezett zsákmányvadászatot figyeltek meg. Például a krokodilokat megfigyelték, amint egy halraj körül keringenek, egyre kisebb körben, mígnem a halak szoros „gömbbe” tömörülnek. Ekkor a hüllők egymást váltva vágják át magukat rajta elkapva egy-egy áldozatot.
Néha az eltérő méretű egyedek más-más szerepet öltenek fel. A nagyobb aligátorok egy tó mélyebb részéről a sekélyebb vizek felé hajtják a halakat, míg a kisebb, agilisabb egyedek blokkolják a menekülési útvonalakat. Egy másik esetben egy hatalmas sós vízi krokodil úgy ráijesztett egy disznóra, hogy az letért az ösvényről és egy lagúnába menekült, ott pedig két kisebb hüllő várta. A körülmények azt sugallták, hogy a három krokodil vizuális megerősítés nélkül ráérzett egymás pozíciójára és reakciójára.
„Mindezen megfigyelések arra utalnak, hogy a krokodilfélék a vadászok ama klubjába tartozhatnak – ez csak húsz-egynéhány fajt és az embert öleli fel – , amelynek tagjai képesek cselekedeteiket kifinomult módon összehangolni, és társaik képességei alapján felölteni a különféle szerepeket.
Hozzátette azonban, további megfigyelésekre van szükség annak alaposabb feltérképezésére, hogy pontosan mire képesek az állatok, és ezek a megfigyelések esetükben korántsem végezhetőek el egykönnyen.
(forrás: hirado.hu)